Kanryo Higashionna (1845-1915) egy teakereskedő szolgálatában állt, aki gyakran járt üzleti úton Kínában, Fucsien tartományban (amely Kína déli részén található, ahol az emberek többnyire halászattal foglalkoztak). A kereskedő üzleti útjaira fiatal alkalmazottját is magával vitte. Egyszer banditák támadták meg, kifosztották és alaposan megverték. Kanryo nagyon szerette a kereskedőt, ezért felháborodásában elhatározta, hogy megtanulja a küzdelem művészetét. Amikor a kereskedő egyik kínai üzlettársával, Woo Lu-Chin-nal találkozott, hosszan beszélgettek Kanryo számára ismeretlen kínai nyelven. A beszélgetés végeztével Kanryo-nak felajánlották, hogy Woo Lu-Chin-nal maradhat, akitől nemcsak a kereskedelem fortélyait, hanem a harci művészeteket is megtanulhatja.

Kanryo 7 évig maradt Kínában és amikor hazatért, iskolát nyitott. Tanításában az alapok tökéletes elsajátítására helyezte a hangsúlyt. Sokat gyakoroltatta a sanchin alapállást, melyet ő úgy tudott végrehajtani, hogy a bokájára kötött kötéllel senki sem tudta álló helyzetéből elrántani. Hasizmát úgy kifejlesztette, hogy minden ütést sértetlenül viselt el. A nyakára tekert övvel a tanítványok nem tudtak fojtást elérni nála.

/forrás Rebicek Gerd: Goju-kai Karate-do/