A karate eredete megfelelő dokumentumok hiányában igen homályos.

Azt az elképzelést, hogy a karate Indiából ered, a legtöbb kelet-kutató elfogadja.

Egy buddhista pap, Bodhidharma a buddhizmus különleges ágát alapította, melyet chan-nak (zen) nevezett el. I. sz. 500 körül érkezett Kínába Wu császár udvarába, ahol örömmel fogadták. Az északi Hennan tartományban található Shaolin templomba utazott azért, hogy zent tanítson a szerzeteseknek. Ezzel egyidőben a Shao-liu kempót is oktatta, mert úgy gondolta, hogy a szellem kitisztulásához elengedhetetlen a megfelelően edzett test. Vannak ugyan feljegyzések a kínai harcmodorról az i. e. 3000 körül is, de Bodhidharma-t tartjuk mégis a kínai kempó (Kung Fu) megalapítójának. A jóga és a zen meditációs gyakorlatait is ötvözte és ezen keresztül olyan tökéletes rendszert dolgozott ki, melyet ma is ismerünk. Az idők folyamán erre a rendszerre a papok ráépítették saját felismeréseiket is. Tanulmányozták a vadállatok harci technikáit (a tigrisét, a daruét, a kígyóét, a majomét, stb.) és ezeket is beépítették a rendszerbe. A testen életfontosságú pontokat fedeztek fel, melyeket a gyógyászatban és a küzdőművészetekben is felhasználtak. Később ez a harci technika tovább terjedt Mongóliába, Koreába és más távol-keleti országokba is.

Az 1400-as és az 1600-as években Okinawa-n betiltották a fegyverviselést a lakosság számára. Ennek hatására a templomokhoz tartozó iskolákban zárt körben oktatni kezdték a fegyver nélküli harcot, az okinawa-te technikákat, illetve a harchoz felhasználták a mindennapi tárgyakat, amelyek a szakértők kezeiben félelmetes fegyverekké váltak (bo, nunchaku, kusarigama, stb.). A cél az volt, hogy a lakosság megvédhesse magát a megszállókkal szemben. A japán megszállók gyakran találtak halott katonákat. Ennek okát először nem értették, ezért ezt a küzdőmodort "csendes halálnak" nevezték. Az 1880-as évek végéig csupán az a karate irányzat létezett Okinawa-n, amit Sakugawa, majd tanítványa Matsumura oktatott.

A másik irányzat a Naha-te megalapítása Kanryo Higashionna nevéhez fűződik.

Az okinawa-i Higashionna nagymester tanítványai közül a leghíresebb Chojun Miyagi lett, aki rendszerezte mestere tanításait és kiegészítette a Kínában töltött évei során elsajátított légzés és lelkigyakorlatokkal és más kínai küzdelmi elemekkel.

1931-ben Miyagi nagymester találkozott Gogen Yamaguchi-val, akiről nagyon jó véleménye alakult ki, ezért kinevezte a japán Goju iskola vezetőjévé.

Gogen nagymester 1989-ben bekövetkezett halála után harmadik fiát, Goshi Yamaguchi-t választották meg a stílus vezetőjévé.


/forrás Rebicek Gerd: Goju-kai Karate-do/