Saikoshihan Goshi Yamaguchi

Goshi Yamaguchi (8. dan) az I.K.G.A. (International Karate-do Goju-kai Association) elnöke és a főinstruktora 1942. szeptember 28-án született Shinjing-ben (Mandzsúria, Kína). Két bátyjához és húgához hasonlóan az ő életútját is pici gyermekkorától a karate határozta meg.

Édesapja, Gogen Yamaguchi (10. dan) nagymester, a goju-kai stílus alapítója ugyanis szinte a járással együtt tanította gyermekeit karatézni. Állandóan felügyelte edzéseiket, s szigorú követelményeket támasztott velük szemben.

- Apám tőlem és testvéreimtől szinte csecsemő korunktól megkövetelte – nyilatkozta Goshi Yamaguchi nagymester egyik interjújában – hogy a goju-kainak éljünk. Kisfiúként soha nem játszhattam, mindig csak apámmal karatéztam. Ha együtt mentünk valahová, az utcán néhány lépéssel mögötte haladhattam. Amikor pedig felnőttem, folyton úgy ítéltek meg, hogy „te vagy a Gogen fia, no lássuk, mit tudsz már?” Így aztán, bár nagyon imádtam a karatét, ez egy kicsit azért nyomasztott. S ma sem könnyíti meg az életem, hogy folyton apámhoz hasonlítanak.

Igyekezett minél tökéletesebben megtanulni a technikákat, megfelelni az alapító fiával szembeni elvárásoknak. 1957-ban (15 esztendősen) megkapta az 1. dan övfokozatot, két évvel később pedig a 2. dan-t is. 1962-ben a 3. dan-ra szintén sikeresen vizsgázott, s ezután instruktorként kezdte oktatni a karatét.

Egy év múlva már a Nihon Egyetem művészeti szakának hallgatója. Egyetemi tanulmányait 1969-ben fejezte be, s ezt követően már csak a karaténak szenteli az életét. A tokiói tanítás mellett rendszeresen utazik a világ országaiba oktatni és népszerűsíteni a karatét.

Már nagyon sok japán és más nemzetiségű mesterrel edzettem eddig, de állíthatom: Goshi Yamaguchi nagymester határtalan tudása, alacsony termete ellenére erőt és bizalmat sugárzó személyisége, oktatási módszere ma is ámulatba ejt – és nem csak engem. Sosem felejtem el azt a mester-szemináriumot, amelyet a 80-as években rendeztek Budapesten a Világ Kupa alkalmából. Azon ugyan csak 4. dan-tól fölfelé lehetett hivatalosan részt venni, de néhányunknak a házigazdák jogán sikerült bejutnunk. Egy japán szövetség által delegált mester oktatta a Seipai kata-t másfél órán keresztül, majd felkérte a részt vevő közel negyven mestert, hogy gyakoroljanak önállóan. Yamaguchi mester szerényen félrehúzódva, a falnál elkezdett kata-zni. S a résztvevők sorra abbahagyták a gyakorlást és csak őt figyelték. Amikor befejezte, néhány másodpercnyi csend után tapsvihar és ováció tört ki, s a jelen levő mesterek egyszeriben elárasztották kérdéseikkel. Ő pedig szokásos szerénységével készségesen válaszolt mindenkinek.

A nagymester az oktatás mellett saját tudásának tökéletesítésére is tud időt szakítani. Ezt bizonyítja, hogy bár évente találkozunk vele Európában, a nemzetközi edzőtáborokban, mindig újabb és újabb dolgokkal rukkol ki s a táborvégi kata bemutatói évről évre jobbak és tökéletesebbek. Olyan, mint a jó bor: minél idősebb, annál jobb.

Amikor 1989. május 20-án Kaiso Gogen Yamaguchi 80 éves korában meghalt, egy pillanatig sem volt vitás, hogy ki lesz az utóda. Hiszen az, hogy immár a világ több, mint 40 országában van goju-kai stílus, az a Yamaguchi-család érdeme, akiket mindig is különleges légkör vett körül. Nyilvánvaló volt, hogy valamelyik fiú lép a „Macska” helyébe. S amikor négy hónappal az alapító halála után, szeptember 26-án a Föld legkülönbözőbb tájairól összegyűltek a mesterek, hogy tisztelegjenek az elhunyt nagymester emlékének, egyaránt Goshi-t tekintették utódjának (még a legidősebb mesterek is). Annak ellenére, hogy ő volt a három fivér közül a legfiatalabb, s míg neki 7. dan-ja volt csak, Gosei Yamaguchi már a 8. dan-t is megszerezte. 1991. június 9-én aztán hivatalosan is megválasztották az I.K.G.A. elnökévé. Döntésüket azzal indokolták: Goshi Yamaguchi személye a legjobb garancia arra, hogy az apja által kijelölt úton haladjon tovább a goju-kai-osok egyre népszerűbb tábora a tökéletesebb tudás felé. Attól a naptól kezdve új korszak kezdődött a goju-kai történetében.

A közelmúltban elkészült Goshi Yamaguchi angol nyelvű könyve, melyben a stílus szakmai tudnivalóit rögzítette. Először sokan azt gondolták, apja megbízásából fogott ehhez a komoly munkához. Ő azonban őszintén elmondta: apja a vizuális dolgokat részesítette előnyben, idős korában pedig legtöbb idejét a meditációnak szentelte (őt is arra ösztönözte, hogy naponta 3-4 órát töltsön meditációval – amit kivételesen nem fogadott meg), s teljesen érthető, ha életének utolsó éveiben már nem tanította a karatét. Ezt megtették helyett fiai és a többi kiváló tanítványa, akiket remek mesterekké formált.

Goshi Yamaguchi az I.K.G.A. fő céljainak tekinti: a goju-ryu karate-do népszerűsítése, további terjesztése és minőségi fejlesztése Gogen Yamaguchi tanításai alapján, a nemzetközi karate edzőtáborok, tréningek, találkozók adta lehetőségeket felhasználva erősíteni a népek közötti barátságot, a világbéke iránti vágyat, helyes irányban formálni az ifjúság jellemét.

Vele kapcsolatban külföldön gyakran mondják: a macska fia méltó az apjához. Ami magyarul annyit jelent: az alma nem esik messze a fájától.

Forrás: Rebicek Gerd cikke a Magyar Budo 1995/3. számából