Interjú Goshi Yamaguchi Saiko shihan-nal, az I.K.G.A. elnökével, nagymesterével

Q: Sensei, Showa 17 évében, 1942-ben született?
Goshi Yamaguchi: Igen.
Q: Manchukuo-ban, Mandzsúriában?
GY: Igen.
Q: Emlékszik valamire Mandzsúriából?
GY: Igen, természetesen, de csak 4 éves voltam. Nem emlékszem pontosan. De emlékszem, hogy anyánk vitt minket (gyerekeket) vissza Japánba. Vonaton utaztunk, fiatalabb húgom meghalt amikor megérkeztünk Japánba.
Q: És mi volt akkor, amikor az oroszok betörtek Mandzsúriába a háború végén?
GY: A legtöbb japán embernek vissza kellett mennie Japánba.
Q: De az apja fogoly volt.
GY: Igen, ebben az időben fogoly volt és Szibériába küldték.
Q: Mikor az apja visszatért Japánba, elkezdte a karate edzéseket Önnel? Hat éves volt akkor?
GY: Nem, nem hat éves voltam.. Hét vagy nyolc évesen kezdtem, de hat éves koromban néztem az edzéseket mert apám elvitt engem az edzésekre és én csak ültem és figyeltem.
Q: Akart ön karatézni vagy csak elvárták öntől?
GY: Nos, ez titok (nevet), de én nem szerettem! De természetesen nem volt választásom, az apám ötlete, elvárása volt.
Q: Mikor elkezdte az edzésket hét vagy nyolc évesen normál osztályban történt?
GY: Igen, természetesen, abbanaz időben nem volt gyerekeknek külön edzés, csak felnőtteknek, csak néhány tanítvány volt és a bátyáim, gyerekek nem voltak. Edzés végére késő éjszaka volt és nekem ágyban kellett volna lennem. Edzés után én már nem tudtam magam hazamenni, így a felnőttek vittek haza hátukon, én már aludtam rajtuk.
Q: Az edzések az Asakusa dojo –ban, a háború utáni első dojo -ban voltak?
GY: Nem, Asakusa a második dojo volt. Az első dojo nagyon kicsi volt, csak egy kis szoba, valójában nem egy dojo, aztán apám Asakusa-ba költözött, az egy nagy dojo volt.
Q: A kezdéskor csak néhány tanítványa volt?
GY: Igen, kezdéskor csak néhány tag volt, talán csak négy vagy öt, aztán mikor elkezdte az edzéseket Asakusa dojo –ban tartani heti négy nap több tanítványa lett.
Q: Miért akart az apja egy dojo-t Tokyo-ban, a háború előtt Kyoto-ban volt, Ritsumeikan University-n?
GY: Ő vissza akart menni Kyoto-ba, de anyám a családot Tokyo-ba vitte…
Q: Akkor a Goju új volt Tokyo-ban mert előtte csak Kyoto-ban és a Kansai tartományban volt?
GY: Igen, apám sok barátja volt Kyoto-ban, mert ő Ritsumeikan University-n Kyoto-ban szerzett diplomát. Tokyo-ban ez volt az első alkalom, hogy Goju karatét kezdett tanítani.
Q: Volt valami gondja más stílusokkal, amelyek már ott voltak, mint a Shotokan és a Wado-ryu?
GY: Nem, gondolom, sok ember jött edzeni a dojo-ba, Shotokan-os, és más harcművész.
Q: Gondolom csak néhány dojo volt a háború után?
GY: Igen, nagyon kevés volt.
Q: Miért választotta Asakusa-t? Az egy nagyon kemény terület volt.
GY: Igaza van, így van.
Q: És a Yakuza területe?
GY: Az.
Q: Hogy gondolta, hogy dojo-ja ott lesz?
GY: Hát, Feltételezhetően történnie kellett valaminek apámmal Szibériában (háborús fogoly volt), mert ebben az időben találkozott egy emberrel, aki nagyon magas pozicióban volt egy csoportban, vagy yakuza volt, és apám segített neki, Úgy gondolom talán segített neki a küzdelemben. Így talán ez az embert mondta, hogyha visszajön Japánba, menjen Asakusa-ba Tokyo-ban. Így ő elment Asakusa-ba, és így kezdödött. Szerencsés volt, egy új életet kezdett Asakusa-ban.
Q: Milyen volt az edzés Asakusa-ban?
GY: Hát, természetesen ő már tanított karatét nagyon hosszú ideig Kyoto-ban és még Mandzsúriában is, így nem volt nagy különbség, volt bázis, kata, kumite. DE Tudom hogy az emberek sokkal jobban szertték a küzdelmet, így ők küzdöttek különböző iskolákkal, nemcsak Goju-sokkal .
Q: Beszéltem Kase sensei -el, Harada sensei -el, Suzuki sensei -el és mindannyian sokat beszéltek a kokan-geiki - régi napokról.
GY: Ó, igen, sok kokan geiko – volt.
Q: - és mindannyian azt mondták, hogy a Goju harcosok nagyon kemények voltak.
GY: Ó, igen , mert azokban az időkben nem voltak karate versenyek, és mivel apámnak sok jóbarátja vol a harcművészetekben, így az Asakusa dojo jó kapcsolatokkal rendelkezett más iskolákkal, emlékszem mikor ők jöttek küzdeni néhány alkalommal nagyon veszélyes edzések voltak.
Q: Néha az emberek megsérültek?
GY: Igen, törések (kar, orr) voltak néha. Ebben az időben a Goju jó kapcsolatban volt a Shotokan iskolával. Ritsumelkan University Kyoto-ban jó kapcsolatban volt Takushoku University -vel. Kanazawa sensei és sokan mások a Takushoku University-n diplomáztak, így jó kapcsolatban voltunk Shotokan –nal és Nakayama sensei -el. És legidősebb bátyám a Takushoku University-n tanult.
Q: A Shotokan -os és Wado –os emberek mondták, hogy a Goju -sok nagyon kemény a küzdelem, mert ők olyan technikákat használnak mint haito és kin geri, és nagyon közel küzdenek.
GY: Igen, nagyon közel. Most az emberek hasonlóan küzdenek, de abban az időben a Goju a mcskaállást - neko ashi - használta, és a Shotokan nagy állást használt, nagy távolságról a küzdelemhez..Így ez mulatságos volt, Goju szeretett volna közel menni és a Shotokan szeretett volna nagy távolságot tartani. Láttam sok harci sérülést.
Q: Tehát a küzdelem kemény volt?
GY: Igen, nagyon kemény edzéseink voltak de miután befejeztük, jóbarátok voltunk.
Q: Mikor ők küzdöttek Wado-ryu –s és Shotokan –os emberekkel, a Goju harcosok hogyan kerültek közel hozzájuk, mert a Shotokan nagy távolságot tartó stílus?
GY: Az apám a macskaállást használta, és így kontrollálta a távolságot.. És használtunk mély rúgásokat, mint ágyék, térd, csúkló rúgások, míg a Shotokan szerette használni as sokkal dinamikusabb rúgásokat, míg ők közel jöttek, nem tudtaák használni azokat.
Q: Kase sensei és Kanazawa sensei azt is mondta, hogy a Goju –s emberek jók voltak dobásban is amikor közel kerültek.
GY: Így igaz, a dobó technikák,ők csinálták az ellenfél lábán állva, nem tudtak mozdulni, - nagyon meglepődtek. – Apám azt is mondta, hogy ha nem tudsz hátra és előre lépni egy egyenes vonalon , akkor több finom mozgás kell. -
Q: Tai-sabaki?
GY: Tai sabaki, igaz.
Q: Ez a ju (lágy) a védekezésben?
GY: Igen és természetesen Goju két megoldással rendelkezik, kemény és lágy. Ha valaki megüt téged, te blokkolhatod keményem és törik a karja, de el is kaphatod, elvezetheted az erőt.
Q: Tehát kétféle képpen blokkolhatod, keményen és lágyan?
GY: Igaz.
Q: Asakusa maradt a fő dojo Tokyo-ban ebben az időben?
GY: Igen. És természetesen Showa 23 (1948) –ban az apám a Goju-kai Asakusa-ban kezdte. Ebben az időben sok tag jött vissza Japánba a háború után és ő elkezdte szervezni a Goju-kai-t.
Q: És voltak a régiek, mint Ujita sensei Wakayama-ban, és Uchiage sensei, és ők együtt dolgoztak az ön apjával a Goju-kai-ban?
GY: Igen, a Showa 23. évében.
Q: Az ön apja minden oktatást az Asakusa dojo-ban végzett?
GY: Igen így igaz.
Q: Milyen volt az oktatása?
GY: Nyilvánvalóan ő oktatta a Goju technikát, és a kata-t. Az ő kumite-je nem kontaktos volt, ő szertte a kontrollált kumite-t jó technikával.
Q: És ő jiyu-kumite-zett a tanítványokkal?
GY: ó igen. Ebben az időben (korai 1950's) sensei Oyama, Masutatsu Oyama, szintén volt a dojo-nkban.
Q: Van egy nagyon ismert fénykép - Gogen Yamaguchi és Oyama kumite-zik.
GY: Igen, ismerem a fényképet. Ebben az időben Oyama sensei Asakusa dojo tagja volt.
Q: Ő dojo tagja volt?
GY: Igen, Ő a 6.dan-t apámtól kapta. (Néz a dojo egy régi csapatképét -). . . Ah, ez vagyok én, egy kis fiú elől. Ez sensei Kei Miyagi, Chojun Miyagi sensei fia. És ez a legidősebb bátyám, és a másik bátyám -
Q: Gosei és Gosen.
GY: Gosei és Gosen igen, és én, és a haladó tanítványok legtöbbje (a fényképen).
Q: Az ön apja oktatta Mas Oyama-t?
GY: Igen, mert sensei Oyama (Goju) karate tanulta sensei So Neichu-val , egy koreai oktatóval. So Neichu egy kohai (junior) volt apámnak a Ritsumeikan University-n. Így Oyama sensei jött az Asakusa dojo-ba. Nem sokszor, de Goju-kai tagja volt.
Q: Milyen volt az ő Goju technikája, nagyon erős?
GY: Nagyon erős volt. Mielőtt különvált és saját iskoláját elindította, sokszor beszélgettek, tárgyaltak a karate-ről. Oyama sensei-nek más elgondolásai voltak. Az apám a kontrollált technikákat szerette, de Oyama sensei szerette a teljes testi erőt alkalmazni a küzdelemben -
Q: Contact -
GY: Igen, contact, egy alkalommal nagyon erősen vitatkoztak. Így Oyama sensei létrehozta saját klubját, Kyoshushin-t. Apám megértette, saját elgondolásai vannak és ezeket saját klubjában tudja megvalósítani.
Q: De amikor elkezdte a Kyokushin-t Oyama megtartotta a Goju kata-kat, mint Seiunchin és Saifa. (Látható Oyama'első könyvében, "What is Karate?" - 1959)
GY: Igen, sok haladó Goju tag látogatta az ő klubját. Itt van a könyvben, sensei ...
Q: Eiji Yasuda.
GY: Yasuda sensei, igen, ő apám tanítványa volt.
Q: Ó igen?
GY: Igen, ő koreai. Ő két dant kapott apámtól, Asakusa Goju -ban. Ő átment Oyama sensei-hez.
Q: Masashi Ishibashi, egyike a korai Kyokushinka sensei-eknek, szintén a Goju –ból ment.
GY: Igen, ő ugyanazon az egyetemen végzet mint én. Tényleg, ő még mindig tagja a mi Goju-kai-unknak. De Ishibashi sensei szintén átment Oyama sensei klubjába, miután ő létrehozta saját iskoláját. Sok haladó Goju tag látogatta az ő klubját, sok jó kapcsolat volt mielőtt ő elindította a Kyokushin-t.
Q: A Kyokushin korai fényképein, mikor ők a jiyu-kumitegyakorolják, ők a neko-ashi állásban vannak, mint a Goju-kai -ban.
GY: Így van, nagyon hasonló.
Q: Igaz, hogy látta Oyama sensei –t elhajlítani egy érmét?
GY: Igen, Sokszor láttam. Csendben elhittem, ebben az időben nagyon kisgerek voltam és ő megmutatta nekem az érmetörést. Néhány ember különböző dolgokat mondott, de én nem tudtam.Ebben az időben én meglepődtem, azt tudom. Ő mutatott nekünk sok erőtechnikát. Ő összekötött sok bambuszt és átütőtte az ujjaival. Ő sok töréstechnikát mutatott nekünk.
Q: Látta őt kumite-zni? Milyen volt?
GY: Ó, nagyon erős. Ő szerette megragadni és ledobni az embereket. Természetesen használta a technikákat is, de ő nem kumite-zett velem, én csak egy gyerek voltam... ez nagyon szép emlék számomra..
Q: Ismerte a korai külföldi Goju tanítványokat, mint Peter Urban?
GY: Igen, Ismertem őt.
Q: Ott volt a dojo-ban mikor ön is ott volt?
GY: Igen, ő jött edzésre sensei Oyama-val. Egy mulatságos dolog Peter Urban-ról, ő nem tudott egyszeűen jönni Asakusa-ba, mert katonatiszt volt.
Q: Asakusa tiltott volt az Americai hadseregnek?
GY: Igen. Neki japán felesége volt. Peter Urban volt az első oktató aki elkezdte a Goju-ryu-t az egyesült Államokban, de az ő elgondolásai egy kicsit különbözőek voltak.
Q: Mikor ön edzett, Gogen Yamaguchi fiaként edzett, nyomás volt ez önön, hogy jó legyen?
GY: Igen, természetesen, de a harmadik fia voltam. Első és második fia is kemény edzéseken volt túl.. Az én esetem egy kicsit különbözött. Engem sok haladó tanítvány támogatott, és természetesen bűszke voltam hogy Gogen Yamaguchi fia vagyok.
Q: És emiatt keményebben edzett? GY: Természetesen.
Q: Mikor kedzte megszeretni a karate edzéseket?
GY: Mikor tíz éves voltam elkezdtem tanulni a judo-t és a kendo-t apámmal, és boldog voltam hogy karate-t tanulhatok utána.
Q: Mikor lett vezető oktató?
GY: Hát, apám halála után, 1989-ben. Két évvel utána lettem a President of Goju kai, All Japan, and the International Goju-kai.
Q: Akkor, amikor apja abbahagyta az oktatást és átadta az osztályokat másoknak, mint Tazaki sensei, Yamamoto sensei, talán?
GY: Sok ember edzett Goju-kai –ban, mint Tazaki sensei, Yamomoto sensei, Mayama sensei is, de később nagy problémái voltak a Goju kai vezető tagjaival, Ujita sensei, Uchiage sensei, aztán ők elmentek egy önálló iskolába. Ebben az időben, természetesen, én nem tudtam dönteni, apámmal kellett tartanom. Természetesen, Yamamoto és Tazaki sensei apám tanítványai voltak, de Tazaki sensei csatlakozott a Renmei Goju-hoz. De azokban a régi időkben jól tudtunk edzeni együtt Tazaki and Yamamoto sensei-ekkel, mert mi alkottunk egy Goju-kai csapatot az első és a második All Japan Tournament- en. Tagja voltam a csapatnak (Látható a "Goju-ryu by the Cat" könyvben a 1963 tournament -n:) Igen, itt a csapat - Tazaki, Yamamoto, Yabe, Shimatoku és én. Megnyertük az első díjat Goju-kai –ban Japan egészében.
Q: Okinawan Goju főképpen kata gyakorlatok, de az ön apja bevezette a jiyu-kumite-t a Japanese Goju-ba?
GY: Hát, természetesen tudja Okinawa nagyon traditionalis volt. Így Okinawa Goju nem volt szabad küzdelem, csak kihon, kata és néhány kote-kitae, így apám kezdte jiyu-kumite-t, szabad küzdelmet a Ritsumeikan University-n. Chojun Miyagi sensei megértette. De nekünk nem volt elég jó a kapcsolatunk az Okinawan Goju tagjaival abban az időben. És (háború után) Okinawa nem volt része Japan-nak. Mi nem tudtunk odamenni mert amerikai irányítás alatt volt. Így apámnak esélye sem volt hogy Okinawa-ra menjen.
Q: Értem, mert az amerikai erők ott állomásoztak.
GY: Igen, de jó kapcsolatunk volt (Meitoku) Yagi sensei-el. Yagi sensei Miyagi sensei vezető tanítványa volt. Így amikor később Okinawa-ra mentünk, mi Yagi sensei-el találkoztunk, nem Miyazato sensei-el.
Q: Shotokan –ban alkaros blokkok vannak, de Goju-kai –ban a kezdetektől nyitott kezes blokkok vannak.
GY: Igen, mert a Go-Ju kemény és lágy, együtt. Apám azt mondta, hogy gyakrabban használjuk a lágy útat. Apám a nyitott kezet és finom mozgásokat használt. És a neko-ashi, macska-állás, jó a finom mozgásokhoz. A traditionális Goju-ryu a kínai kung-fu –bó jött és a kung-fu szintén sok finom mozgást tartalmaz, így mi tiszteletben tartjuk ezt (tradició).
Q: Az ön apja szerette Tensho kata-t?
GY: Igen, szerette. Én is, Szeretem a Tensho-t.
Q: És a Goju-kai-ban a Sanchin a Go (kemény) és a Tensho a Ju (lágy)?
GY: Hát, néhány ember azt mondja, hogy a Go és a Ju különálló, azt szokta mondani, hogy a Sanchin és a Tensho a kihon és ennek a kihon-nak egyensúlban kell lennie, lágy és kemény. A Tensho-ban mi szemléltetjük ugyanazt az utat mint a Sanchin-ban: kívülről úgy látszik nagyon erős légzés, de belül különbözik.
Q: A Sanchin sokkal támadobb és a Tensho sokkal védekezőbb?
GY: Így van, ez az igazság. Az Okinawa-i emberek mondják a Tensho az Heishu kata, és a Sanchin az Kihon kata, és az összes többi kata a Saifa -tól a Suparimpei -ig az Kaishu kata. De apám azt mondta, hogy a Tensho –nak együtt kell lennie a Sanchin -nal: az a jó egyensúly.
Q: És ő létrehozta a Sanchin-Tensho -t, a két formát egyberakta?
GY: Igen, apám gondolata volt, ő szerette együtt bemutatni..
Q: Mi volt a kedvenc kata-ja - Suparimpei?
GY: Igen, ő szerette a Suparimpei -t. Ő sokszor bemutatta a Suparimpei -t.
Q: Önnek van kedvenc kata-ja?
GY: Hát, amikor fiatal voltam kata Seisan –t szerettem bemutatni. Most, nem tudom megmondani melyik az. És most van két speciális kata –nk: a Genkaku és a Chikaku. Ezek a shihan (masters) kata -k.
Q: Genkaku és Chikaku, ezeket ön és az ön apja fejlesztette?
GY: Igen, az apám, mielőtt meghalt ő készítette ezeket a kata -kat.
Q: Ő fejlesztette ezeket a kata –kat önnel?
GY: Igen, együtt csináltuk.
Q: A Goju-kai, a Japanese Goju, tartalmaz olyan kata –kat, amik nincsenek az Okinawa karate -ban, a Taikyoku kata -k. Ezek az alapedzésekre lettek kifejlesztve?
GY: Igaz, mert a kezdőknek a Gekisai kata túl nehéz. Így apám a kezdőkkel a Taikyoku kata –kkal szeretett kezdeni. Öt Taikyoku kata van, és mitán megtanulta ezeket könnyű elkezdeni a Gekisai-t. Apám Gekisai kata –val kezdte, és a Taikyoku Jodan –tól a Taikyoku Mawashi-uke –ig a technikákat a Gekisai kata –ból vette át.
Q: Így azok előkészítik a többi kata-t.
GY: Igen, így a kezdők a Taikyoku Jodan –nal kezdenek és tanilják a Taikyoku Mawashi-uke -ig, aztán könnyű elkezdeni a Gekisai kata -t.
Q: Japanese Goju több rúgást használ mint a traditionális Okinawan Goju.
GY: Igen, de természetesen a Goju –ban nincs annyi magas rúgás, csak öv alatt rúgnak és térdre, kansetsu geri. És így a Taikyoku kata –kban mi csak maegeri –t használunk.
Q: Szövetségükben, önök megtartották a régi stílusu Goju jyu-kumite–t valamint a modern verseny stílusu küzdelmet. Fontos önnek megtartani a traditionális Goju-Kumite-t, neko-ashi ból induló küzdelemt, és a haito–szerű technikákat?
GY: Igen, így igaz. Apám nem szerette a pontozott kumite edzést, de természetesen ő megértette hogy a fiatal generáció szereti a sport-jellegű edzést. De a karate nemcsak sport, ugye? Így ő szerette tanítani traditionális utat is. Így Goju-kai –ban most két különböző verseny van: a pontozott és a szabad küzdelem.
Q: Mi a kedvenc technikája a jyu-kumite -ben?
GY: Hát szeretem a haito -t, és az ostorcsapás szerű technikákat, uraken és furi-uchi.
Q: Mi volt apja kedvenc technikája?
GY: Ő szerette a könyök, nagyon közeli technikákat. Sok nyitott kezes technikát is használt.
Q: Technikát mint nukite (lándzsakéz)?
GY: Igen, és teisho, (tenyérpárna). És rendelkezett egy technikával, kezét a könyökére vagy térdére tette, az emberek semmit nem tudtak tenni ellene. Furcsa volt, ha az emberek küzdöttek apámmal, mindenki azt mondta, "Nem tudtam a legjobb technikámat csinálni, de nem tudom miért ".
Q: Azért, mert irányította a könyökét?
GY: Igen, irányította. Tudott távolságot tartani, és mikor ők támadtak nyomást tudott gyakorolni a a könyökön vagy a térden.
Q: Ez érdekes.
GY: Igen, én is úgy gondolom.
Q: Az apja beszélt valaha is Miyagi sensei –el való edzéséről?
GY: Apám azt mondta, hogy abban az időben amikor találkozott Miyagi sensei –el, ő nem volt jó karateka.
Q: Az apja nem volt jó karateka?
GY: Igen, igaz, de amikor találkozott Miyagi sensei–el, azt gondolta, hogy változtatnia kell személyiségén mert Miyagi sensei nagyon nagy hatással volt rá.. Apám nagyon tisztelte őt és találkozásuk után nagyon sokat változott.
Q: Ebben a könyvben azt irja, hogy fiatalkorában nagyon sokat küzdött.
GY: Igen, túl sokat küzdött, amikor fiatal volt! De aztán abbahagyta a cigarettázást, alkoholivást.
Q: Beszélt az apja a Mandzsuria-ban töltött időkről?
GY: Nem mondott el mindent nekem, de gondolom nagyon nehéz munkája volt Mandzsuria-ban. De nagyon jó kapcsolatban volt több mongol és mandzsur harcművésszel.
Q: Ő hozott Mandzsuria-ból egy harcművész bemutató csapatot Japan-ba.
GY: Így van. Ez nagyon különleges volt.
Q: Beszélt ő Chinese Kempo –ról mikor ő Mandzsuria–ban volt?
GY: Igen, ő sokszor látta. Ő soha nem tanulmányozta Chinese Kung-fu –t, de mondta nekem ha lenne esélye, szívesen megtenné. Aztán én tanulmányoztam Chinese Kung-fu–t és sok hasonlóságot találtam a Goju-val.
Q: Hasonló körkörös mozgások?
GY: Igaz, és ők szintén tanulmányozzák "ki" energiát.
Q: (Nézek egy fényképet, Gogen Yamaguchi kusari–t [lánc] használ). Gyakorol valaki kusari–val napjainkban?
GY: Nem, senki. De természetesen megvan apám kusari -ja. Ő azt mondta, hogy az egy traditionális fegyver, és jó tanulmányozni a tradícionális harcművészetet, nem csak a karate-t. Így ő tanította nekem a judo -t és a kendo –t és én szeretem a kyudo –t (íjászat) is.
Q: Ó igen? Jó a szellemnek?
GY: Igen, és szeretem az eszméjét is. Kyudo egy jó fegyver ,de nem az ölésre. Jó traditionális szertartás.
Q: Hol tanulta az ön apja a kusari-t? Mandzsuria–ban vagy Japan-ban?
GY: Nem Mandzsuria, egy sensei–től Japan-ban. Nem tudom a nevét. És a kendo–t is tanulmányozta.
Q: Jigen-ryu?
GY: Jigen-ryu a Kawashima -ból, igaz. Ugyanabban az időben tanulmányozta a kusari–t is.
Q: Ön apja kései éveiben elkezdett érdeklődni a a Yoga és Shinto iránt.
GY: Igen, az volt az hitvallása, hogy a harcművészet nem csak küzdelem, harc. Így ő elkezdett jobban érdeklődni a mentális – szellemi fejlődésben, és ő tanulmányozta a Yoga –t és a Shinto -t, a nagyon traditionális Shinto -t. Így ez volt az ő fő “út”-ja. Emlékezem azokban az években mielőtt meghalt ő sok tanítványt tanított, de ő nem szerette a karate –t bemutatni, ő a meditációt és sok mental training-et tartott.
Q: Ezek a fotók apjáról készültek India-ban. Ő a Yoga–t valóban India-ban tanulmányozta?
GY: Igen, ő tanult néhány yogi-tól, Yoga oktatótól. Én még sosem tanulmányoztam a Yoga–t – nagyon nehéz.
Q: Gondolja ön, hogy a Yoga befolyásolta az ön apja karate-ját, vagy az egy külön dolog?
GY: Hát, ez az ő speciális elgondolása volt: Ő egyesíteni akarta a harcművészetet, a Yoga–t és a Shinto-t. De ezt az elgondolást, sajnálom, nem értem. Így én külön választom ezeket: a Yoga az Yoga, a Shinto az egy vallás, a karate az edzés. Így én nem akarom csinálni a Yoga-t, és a Shinto-t többé.
Q: Így ez az ő személyes "út"-ja volt.
GY: Igen, természetesen, Én nagyon tiszteletben tartom apám Yoga tanulmányait, mert ő csinláta a karate–légzést és tanulmányozta a Yoga-légzést is, úgy gondolom.
Q: És ő tanította a Yoga -t?
GY: Igen, ő tanította a Yoga–t a Szövetség néhány tagjának, de soha nem mondta "Neked tanulnod kell Yoga-t". Így saját maga választhatott.
Q: 1970-es évekban az ön apja létrehozta a Japan Karate do College-t.
GY: Igaz, ez az ő álma volt.
Q: És ő az összes stílust együtt be akarta vinni a College-ba?
GY: Igaz. Abban az időben jó kapcsolatban voltunk a Wado-ryu-s Otsuka sensei-el és a Shotokan-os Nakayama sensei-el, és más stílusokkal, és az volt az ő elgondolása hogy a karate legyen együtt. Így aztán ő elindította a Senmon-Gakku–t (the College). De ezt nagyon nehéz volt megszervezni, tudja?
Q: Nehéz volt összehozni az iskolákat?
GY: Igen, nagyon nehéz. De sok külföldi embernek esélye volt a külöböző stílusokat tanulmányoznia. Könnyű beszélni róla, de nagyon nehéz minden stílust csinálni, mert a Goju-ryu, Shotokan, mindig különbözik valamiben, még a bázisban is. Most isjó kapcsolat van akét stílus között a versenyeken, szemináriumokon, de abban az időben apám elgondolása tanulmányozni mindenet a Senmon-Gakku -ban... de én nem tudom!
Q: Ön látta más stílusok mestereit, mint Otsuka sensei (Wado-ryu) és Nakayama sensei (JKA)?
GY: Igen, Nagyon kól ismertem őket. Nagyon tiszteltem őket.
Q: Mit gondol Otsuka sensei technikáiról? Ő szintén lág technikákat használt.
GY: Hát, természetesen Otsuka sensei tanulmányozta a ju-jutsu így az ő technikái nem tiszta karate, úgy gondolom. Nagyon jó elgondolásai voltak a mozgásokról, és átvett néhány technikát a ju-jutsu -ból.
Q: Úgy gondolja, hogy ő egyesítette a karatét és a ju-jutsu-t?
GY: Ez így van, igen.
Q: És mit gondol a Shotokan -ról? Erős alapok?
GY: Igaz. De Nakayama sensei egyszer azt mondta, hogy a Shotokan és a Goju mindkettő karate, de különböznek elgondolásaik. Így azt mondta, a versenyeiket külön kell rendezni. Mert, ha példaként veszzük a fákat, Shotokan egy pálmafa, és a Goju bambusz. A bambuszt és a pálmafát nem lehet egyesíteni.
Q: Ő úgy gondolta, hogy a stílusokat külön kell tartani?
GY: Igen, azt mondta nekem.
Q: Látta Mabuni sensei vagy Iwata sensei Shito-ryu-ból?
GY: Igen, ismerem a Shito-ryu-t.
Q: Ők nagyon sok Goju-ryu–hoz hasonló kata-t csinálnak.
GY: Igen, nagyon hasonló, mert Mabuni sensei tanult Higaonna sensei-től Goju-t, és Itosu sensei karate–ja szintén hasonló. A Shito-ryu kata... nem könnyű, de meg tudom érteni. De a Shotokan kata nagyon nehéz számomra!
Q: A technika érzése különbözik?
GY: Igen, úgy vélem. De amikor ők létrehozták az All Japan Karate Federation-t apám jó kapcsolatban volt Nakayama, Mabuni és Ohtsuka sensei-ekkel, így abban az időben a vezető mesterek beszéltek egymással így az össz-karate egyúton ment.
Q: Az emberek ma sok kata bunkai-ját gyakorolják.
GY: Igen, természetesen, bunkai-ban harmóniába kerülnek a partnerrel. Így a bunkai – úgy gondolom – nagyon fontos a kata értelemzéséhez, és szintén tudunk használni néhány technikát a kata-ból, így edzésen nemcsak ütéssel és rúgással szerzűnk pontokat.
Q: Az ön apja tanította önnek a bunkai-t vagy bunkai legnagyobb részét ön fejlesztette?
GY: A bunkai , amit most csinálunk a Goju-kai–ban az az én utam, mert apám bunkai-stílusa sokkal inkább traditionális Okinawa-i volt, nem lágy, nagyon kemény, ütős. Aztán apám azt mondta, hogy a kata lágy részeivel is tudunk edzeni, és mi megalkottuk a bunkai-okat Gekisai-tól Suparimpei-ig.
Q: Ön azt mondta korábban nagyon fontos volt megtartani a Goju tradiciónális oldalát, annak ellenére a versenyek nagyon népszerűek most.
GY: Igen, nekünk mindkettőt tanítani kell. Természetesen, az ifjú generáció edz a pont-küzdelmekért és a versenyekért, de az idősebb tagok a tradícionális edzést végzik. Így kell tartanunk az edzéseket.
Q: És a karate az ön teljes élete?
GY: Igen, ez az életem.
Q: Sokat kell utaznia a Goju tanításához?
GY: Igen, van az JKGA Japán-ban és az IKGA nemzetközileg. Ezután megyek Észak-Amerikába, Dél-Amerikába, Afrika-ba ... a Goju-kai mindenhol ugyanazon az úton halad...
Q: Sensei, köszönöm, hogy időt áldozott rám.
GY: OK. Nagyon szépen köszönöm.